-
Chiang Mai és a 45 naplemente története
Vannak boldog és szomorkás napok az utazásban is, a mai egy szomorú nap: költöznünk kell. Búcsút mondani egy helynek közel másfél hónap után nem könnyű. Hozzászoktam a változáshoz, de néha nehezebb tovább állni, mint máskor. Behajtogatni a ruhákat, bepakolni a hátizsákokat és a jövő váratlanságába fejest ugrani. Elhagyni az otthont, még ha ideiglenes is volt.
-
“Kutya világ ez” – Ázsia titkai
Aki ismer, az tudja rólam, hogy nagyon szeretem a kutyákat. Gyerekkorom óta nagyon közel álltam hozzájuk, néha sokkal közelebb, mint az emberekhez. Van bennük egy mély őszinte tisztaság, a szemükbe nézek és úgy érzem, értem őket. Amikor Ázsiába utaztam először, nem sejtettem, hogy a “Kutya világ ez” kifejezés új értelmet nyer majd, feltárult egy ismeretlen, néha sokkoló világ, amit a mai napig nehezen emésztek meg.
-
Távol az otthontól – Karácsony Thaiföldön
Az egyik legnehezebb dolog az utazások alatt számomra minden évben a karácsonyi időszak. Imádom a karácsonyt: a készülődést, a várakozást, az adventi naptárakat, a zenéket, az illatokat, az ajándékok csomagolását, az izgatott arcokat a fa körül. Mindent szeretek benne. Szeretem a vicces pulcsikat, a sülő mézeskalács illatát, van az egészben valami mesebeli érzés.
-
India ezer arca
“Indiát mindenkinek látnia kell”, hangzik el gyakran a mondás, de valóban így van ez? Bevallom sokat gondolkozom ezen és azon is, hogy én valójában miért mentem Indiába, persze azon kívül, hogy párom nagyon szerette volna látni. Visszagondolva az utazás elejére fogalmam sem volt róla, hogy mire számíthatok majd. Volt bennem egy kettős érzés a barátok mondatai “Azért ez mégis India, készülj fel nagyon durva lesz!” és a YouTube videók andalgósan kalapban sétálgatós kontrasztja között. Őszintén? Egyikre sem hasonlított.
-
Gondolatok az utazásról – az első írásom
Fura dolog ez az utazás. Utazol, hogy megtaláld önmagad, mész, keresed, de nem találod, sőt néha egyre távolabb találod magad önmagadtól. Túlélsz, költözöl, kibírod és arra eszmélsz, hogy eltelt két hónap az életedből, de úgy érzed egy percre sem voltál igazán önmagad. Nem jutottál közelebb a válaszokhoz, csak még több kérdés merül fel benned. Nem történik meg a nagy eufória, nem jönnek a megoldások, csak sokasodnak a kérdések. Ki vagyok én? Mit akarok? Merre tartok? Mit keresek én itt? Mi tesz boldoggá? Egyáltalán mi az a boldogság?
