India ezer arca
“Indiát mindenkinek látnia kell“, hangzik el gyakran a mondás, de valóban így van ez? Bevallom sokat gondolkozom ezen és azon is, hogy én valójában miért mentem Indiába, persze azon kívül, hogy párom nagyon szerette volna látni. Visszagondolva az utazás elejére fogalmam sem volt róla, hogy mire számíthatok majd. Volt bennem egy kettős érzés a barátok mondatai “Azért ez mégis India, készülj fel nagyon durva lesz!” és a YouTube videók andalgósan kalapban sétálgatós kontrasztja között. Őszintén? Egyikre sem hasonlított.
India nekem igazi kultúrsokk volt: zűrzavaros, nyüzsgő, hangos, egyszerűen sok. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt hiszem nem menne. Nem voltam még olyan országban, ahol öt percen belül az utcán láttam volna tevéket, lovas kocsikat, teheneket, szamarakat, majmokat, kóbor kutyákat, iszlám esküvői zenebonás felvonulást és ennyi szemétkupacot egyszerre. Mindezt egyetlen utcában. Persze ez nagyban függ attól, hogy az ember éppen hová utazik Indián belül, hisz hatalmas országról van szó. Mi végig Rajasztánban voltunk, ami India sivatagos területe. Mint utólag megtudtuk a környéken hatalmas teve populáció él, de erről fogalmunk sem volt, így nagyon meglepődtünk, szürreális volt az első pár nap. Számtalanszor az járt a fejemben, hogy vajon erről miért nem beszél senki? Miért nem láttam egyetlen videóban vagy olvastam volna róla bármelyik úti beszámolóban? És itt nem csak a tevékre gondolok, ez csak egyike a sok-sok dolognak. Hatalmas volt a kontraszt a beszámolók és a valóság között. Vajon miért nem vagyunk őszintébbek? Miért szól minden videó csak a boldog pillanatokról, hisz utazás közben sok nehézséggel kell szembe néznünk. Ezekről miért nem mesél senki?
Őszintén szólva az indiai út alatt sokszor éreztem úgy, hogy „power saving” módban üzemelek. Működtek az alap funkcióim, ettem, ittam, de az agyam robot pilótára váltott, egyszerűen túltelítődtem. Időre volt szükségem, hogy feldolgozzam a látottakat. Egyik alkalommal például csak ebédelni mentünk egy ismerősünk által ajánlott helyre, ahol sokat kellett várnunk, hogy le tudjunk ülni. Míg vártunk a bejárat előtt három kisgyerek “kéregetett”. Igazából csak sétálgattak jobbra balra, tetőtől talpig koszosak voltak. Néztem őket, ahogyan jönnek mennek, gyakorlatilag láthatatlanok, de mégis mindenki csak kerülgeti őket. Kiszúrtak az ablakon keresztül, így onnantól azt játszották, hogy a közelembe akarnak kerülni. Őszintén rettegtem elhagyni az épületet. Hogy miért? A válasz egyszerre szörnyű és mégis ésszerű: mert féltem tőle, hogy hozzám érnek. Annyi rémtörténetet hallottam, hogy a nyomortelepeken élő gyerekek milyen betegségeket hordozhatnak, hogy szinte pánikba estem. Mi van, ha megérintenek? Mi van, ha elkapok tőlük valamit? Az épületet gyakorlatilag futva hagytam el, míg párom igyekezett elállni az útjukat. Igazi hős volt, nagyon hálás voltam érte. Gyorsan bepattantam az autóba, becsuktam az ajtót és majdnem sírtam. A gyerekek arca szemmagasságban volt az enyémmel, mindhárman a kocsi ablakát ütötték, fekete volt az arcuk a kosztól. Sosem fogom elfelejteni az arcukat és a lelkiismeret furdalást sem, amiért ennyire féltem tőlük. Nagyon rosszul éreztem magam és csodák csodájára másnapra beteg is lettem. Nem a gyerekektől, hanem a sokkoló élménytől. Megrengette a világomat és még most is nagyon megráz, ha csak rá gondolok. Ez is India.
India kemény hely. A látványosságok csodaszépek, amikhez foghatót kevés helyen látni, de ezen kívül egyáltalán nem ilyen pazar a helyzet. A régi korok fényűző gazdagsága, erődök, paloták, grandiózus mauzóleumok körül élő emberek többsége elképesztően szegény. A méltán híres Taj Mahal, mely India egyik fő látványossága a Yamuna folyó partján fekszik, mindannyiunk fejében él a képe. A mauzóleum kertjében sétálgatva nem akartam elhinni, amit látok. Feltárult előttünk a folyó partján fekvő valódi India, gyakorlatilag úgy nézett ki a környék, mint egy szeméttelep. A folyó partján félmeztelen kisgyerekek guberáltak a szemét között, míg a felnőttek mostak vagy tisztálkodtak. Ez is India.
Sajnos akármerre mentünk, ugyanilyen szomorú volt a helyzet. Minden városban millió szemétkupac állt az utcákon teljesen random helyeken, amikből vígan lakmároztak a kutyák és a tehenek is. A TEHENEK. A SZEMÉTBŐL. Bárcsak viccelnék! A tehén Indiában Szent Állat így mindenfelé szabadon járhatnak-kelhetnek, de gyakorlatilag borzalmas állapotban léteznek. Csontsoványra vannak fogyva, jobbra-balra kerülgetik őket dudáló autók és tuk-tukok, tele vannak sérülésekkel. Bizony ez is India.
Több városban sétálgatva is olyan érzésünk volt, mintha utcáról utcára utaznánk az időben. Egyik utcán visszarepültünk nagyszüleink idejébe, az 1930-as évekbe. Teljesen falusi életkép fogadott. Szamár háton szállították épp a templom felújításához szükséges téglákat. Közben a helyiek a házaik előtt ültek fényes nappal és csak úgy voltak. Városokban laknak, de teljesen úgy élnek, mint anno a falvakban, mintha megállt volna az idő. Egy sarokkal odébb, a következő utcán egy nyüzsgő városi életkép fogadott minket, telis-tele éttermekkel, kávézókkal, boltokkal és szuvenírekkel. Ez is India.
Sok helyen iszonyú életkörülmények között élnek családok milliói, tákolt bádogházakban mindenféle alap komfort nélkül. A főbb utak mentén komplett családokat láttunk élni. A járdán főztek, aludtak, a bokrokon száradó ruháikat lengetette a szél. A kocsik között félmeztelen koszos gyerekek lufikat és mindenféle műanyag játékokat próbáltak eladni. Szomorú szemekkel néztek ránk. A kocsiból nézve őket megszakadt a szívem, mert tudtam, hogy nem tehetek értük semmit. Ez is India.
Egy hónappal később Thaiföldön ülve furcsa érzés visszagondolni, hogy tényleg ott voltunk, sokszor foglalkoztat, hogy vajon a jövőben visszamennék e még? Ha igen, akkor hova? Három héttel ezelőtt még kategorikusan nemet mondtam volna, de mára átértékelődött bennem sok-sok gondolat. Mert a totális káoszban mégis sikerült emberekhez kapcsolódnunk, mindenki végtelenül kedves volt velünk. Kedves volt a banánárus bácsi, a boltos srác, a hoteles férfi, a sarki kifőzdés, a masala dosás bácsi. Egytől-egyig férfiak. A nőknek Indiában még mindig a háztartás vezetése a feladata, így a legtöbb helyen férfiak dolgoznak. Szívszorító volt megtapasztalni a kulturális különbségeket, persze tudtunk róla, de más volt megélni személyesen, hogy mekkora a különbség a két nem között.
Az egyik ritka alkalom, ahol nőkkel tudtunk szóba elegyedni az egyik legmaradandóbb emlékem. Egy olyan központban, ahol savas támadás túlélői dolgoznak, nők. Máig nehéz feldolgoznom, hogy ilyen tényleg létezik és a világ 2023-ban még mindig ott tart, hogy férfiak, apák, volt barátok, elutasított férjjelöltek ilyet megtehetnek egy nővel. Hihetetlen fájdalmakat éltek át ezek a nők nem csak testileg, de lelkileg is. Egy hozzájuk közel álló ember döntött úgy, hogy nem voltak elég “jók”, és meg kell őket “büntetni”. Egy ilyen támadás borzalmas, s gyakorlatilag örök életre megbélyegez. Megható volt velük találkozni, a könnyeimmel küszködtem, de sosem felejtem el Madhu kedves arcát aki egy csodaszép hennát festett nekem, közben pedig mesélt és mesélt. Szívszorító volt. Ez is India.
A sok-sok nehéz és fájdalmas történeten kívül az egyik legkedvesebb emlékem is Indiához köthető, ugyanis volt szerencsénk egy barátunkkal és a családjával együtt ünnepelni, méghozzá a Diwalit. A Diwali olyan fontos ünnep, mint nálunk itthon a karácsony. A családok összegyűlnek és mindenkinek megvan a maga hagyománya és szertartása. Hihetetlen élmény volt, hogy meginvitáltak minket, amiért Shristinek és családjának örökké hálásak leszünk. A családdal eltöltött idő a csodás ünnepi ruhákban, a vendégszeretetük, az énekeik a szertartás alatt, a házi vacsora, a kézzel készített virágfüzérek illata, a fényfüzérek és gyertyák varázslatossá tették ezt a különleges ünnepet. Felejthetetlen volt. Ez is India.
India bonyolult, káoszos, hangos ugyan, de közben egy ezer arcú varázslatos hely, ahol csupaszív emberek laknak. Szerény körülmények között élnek, mégis sokat taníthatnak. Egy hely, amit talán egyszer az életben tényleg mindenkinek látnia kell. Mert felkavar, átalakít és sosem lesz az életed ugyanolyan. Elkezdenek szépen lassan kevésbé zavarni az apróságok s valahogy átértékeled a körülötted levő világot. Egy indiai utazás új perspektívákat nyit, s garantáltan átszínezi a világod. Ez is India.
