“Főzd ki magad Thaiföldre” – első ázsiai utazásunk története

4,5 perces olvasnivaló, ajánlom hozzá ezt a számot!

Szabival van egy listánk, amibe írogatjuk a már meglátogatott országainkat. 2023 végén léptük át benne a negyvenediket. Egyszerűen hihetetlen! Pár évvel korábban, ha valaki azt mondja nekem, hogy én, az ajkai kis buborékban felnőtt lány éveken keresztül fél évet Ázsiában fogok tölteni, azt hiszem kinevettem volna. De mikor és hogyan kezdődött minden? Ezen én is sokat gondolkozom, de azt hiszem, hogy az utunk teljesen véletlenül alakult így, s minden 2017-ben, egy átlagosnak tűnő hétköznapon indult.

Akkoriban kezdtem el dolgozni egy teljesen új cégnél és nagyon nagyon nem volt nekem való a munka. Szünetekben mindent megtettem, hogy ne kelljen beszélgetnem a többiekkel, így inkább a facebookomat görgettem. Emlékszem rá, hogy megláttam egy posztot, aminek ez volt a címe: “Főzd ki magad Thaiföldre” és felcsillant a szemem. Úgy egy hónappal korábban láttam egy izlandi nyereményjátékot, amit elfelejtettem Szabinak mondani, pedig könnyedén megnyerhettük volna, olyan csalódott volt. Így mikor ezt a thaiföldi posztot megláttam, azonnal elmentettem magamnak, ki tudja? Az első gondolatom persze az volt, hogy nincs nekünk ilyen szerencsénk, de azért biztos ami biztos, este elmeséltem neki.

Szabi nagyon izgatott lett, így utánanéztünk a játéknak és pont nekünk valónak tűnt a feladat. Azt érdemes tudni rólunk, hogy imádunk enni, folyton főzünk vagy eszünk vagy éppen azon gondolkozunk, mit főzzünk vagy mit együnk. A feladat az volt ugyanis, hogy főzzünk meg egy thai ételt a megadott tíz receptből, készítsünk róla egy videót és a legjobb videó készítője hat napos kétszemélyes thaiföldi utazást nyer. Easy like a breeze nem? 

Ezen a ponton én még mindig szkeptikus voltam, de Szabi annyira jó ötlete támadt a főzésre, hogy úgy voltam vele, már csak az élmény kedvéért is, de csináljuk meg. Pár héttel korábban a pilisi erdőben sétálgattunk és egy nagyon hangulatos patak parton letáboroztunk sütögetni. Szabinak az jutott eszébe, hogy mi van akkor, ha ott a szabadban, a kis patakunk mellett vesszük fel a videót. Körülbelül csak egy hetünk volt mindent előkészíteni, így sietnünk kellett a beszerzésekkel, de szerencsére ismertünk Budapesten egy nagyon jó kis ázsiai boltot. A videós felvételekhez megkértük egyik barátunkat, Marcit, hogy segítsen nekünk de a főzés része miatt nem aggódtunk, hisz Szabi istenien főz.

Szombaton, pár nappal a határidő lejárta előtt összepakoltunk és minden felszerelésünkkel elindultunk az erdőbe. A kis patakunk mellett megálltunk és éreztük, hogy tényleg ez a tökéletes hely. Nyár vége volt, a falevelek egy jó része már lehullott, színes avarszőnyeg borította a tájat. Olyan nyugalmas volt ott. Imádtuk az erdő hangulatát, a madárcsicsergést, a patak csobogását, a langyos szellőt. A nap sugarai be-be sütöttek a fák levelei között, arany fénnyel színezték meg a tájat. Szabi ott ült a földön és olyan természetességgel főzött.

Az első felvételeken a wookot készítettük elő, a brikettek vörösen izzottak, miközben a wook feketéből kékes ezüstös színűre változott, mesebeli látvány volt. Az alapanyagokat egy mohás fatuskó tetején egy házilag készült vágódeszkán szeleteltük. A tálaláshoz egy, a patak medrében fennakadt hatalmas szikla darabot választottunk, igazán különleges felvételek készültek ott. A hétvége alatt háromszor is elkészítettünk mindent az elejétől a végéig, így több szögből is fel tudtunk venni a folyamatot. Egyik alkalommal tálaláskor a pad thai majdnem a patakba borult, de szerencsére Szabinak sikerült időben elkapnia a megbillent wookot. Mindkét napot az erdőben töltöttük. Ücsörögtünk a patak partján, kavicsokat dobáltunk bele, néztük, ahogy a falevelek úszkálnak a víz tetején, igazi flow élmény volt.

Az egész napos főzés után, késő este állt neki a videó vágásának Szabi és Marci, gondosan összeillesztve minden elemet. A zenének az akkori kedvenc hangdrum dalunkat választottuk, olyan jól passzoltak egymáshoz. Még aznap éjjel elkészült a nagy mű, nagyon elégedettek voltunk vele. Hatalmas izgatottsággal és nagy büszkeséggel még éppen a határidő lejárta előtt töltöttük fel a videót vasárnap éjjel. Ezután pedig a várakozás hosszú napjai következtek.

Annyit tudtunk csak, hogy a legjobb tíz versenyzőt fogják majd értesíteni és a nyeremény átadására a Városligetben a Thai fesztiválon kerül sor. A videók nyilvánosak voltak, így a várakozás napjaiban a legtöbbet megnéztük otthon. Nagyon jó kis videók készültek, de mi továbbra is imádtuk a sajátunkat. Aztán egyik nap megérkezett a várva várt facebook komment, minket is várnak szeretettel a Városligetbe, bekerültünk a legjobb tíz közé! Hipp hipp hurrá! 

Nagyon izgatottan mentünk az átadóra Marci barátunk társaságában, de Szabi számomra érthetetlen okokból teljesen nyugodt volt. Ő az első perctől azt érezte, hogy ezt mi fogjuk megnyerni, de persze én nem hittem neki. Eljött végre az átadó ideje, így a tíz versenyzőt, köztük Szabit is a színpadra szólították. Egyesével visszafelé szép lassan hirdették ki a helyezéseket, el sem tudom mondani mennyire izgultam. Végül már csak Szabi és egy másik srác állt a színpadon, eljött a várva várt pillanat. “A nyertes pedig”, és kimondták Szabi nevét. Hatalmasat sikítottam a tömegben, egyszerűen nem akartam elhinni, én még soha semmit sem nyertem, sokkolt a dolog. Mindeközben Szabi a színpadon teljes nyugodtsággal átvette a díjat. Ő mindvégig tudta. Míg mi Marcival ujjongtunk, Szabi macinaciban, hasitasiban és crocs papucsban fotózkodott a Thai nagykövettel, just as usual. Nagyon vicces volt. Egyszer csak a nagy ünneplés közepette meghallottuk a zenénket s ahogy felnéztünk, láttuk, hogy a nagy kivetítőn elindult a videónk. Mindenki csendben nézte, egy hangot sem lehetett hallani. A végén tapsvihar, hihetetlen élmény volt. Aztán szépen lassan, ahogy sétáltunk hazafelé a nagy díjjal a kezünkben nekünk is leesett végre a tantusz, mi most tényleg kifőztük magunkat Thaiföldre, ez azt jelenti, hogy utazunk.

Valahogy így kezdődött minden, 2017-ben ez a nyeremény út volt az első ázsiai utunk. Annyira furcsa belegondolni, vajon hogyan alakult volna az életünk, ha nem olvasom el azt a posztot. Vajon akkor is utaznánk? Mert ezen az első távoli úton megváltozott bennünk valami. Kitágult a látókörünk és mindketten éreztük, hogy ide vissza kell még jönnünk. Thaiföld nem volt többé távoli vagy félelmetes, sőt épp az ellenkezőjét tapasztaltuk. Olyan volt, mintha már jártunk volna ott. Kedves emberek, fantasztikus ételek és elképesztő látnivalók. Ez volt az az utazás, ami arra inspirált minket, hogy nekivágjunk az ismeretlennek és később 2021-ben nyakunkba vegyük a nagyvilágot. Nem terveztük, egyszerűen csak megtörtént, mi pedig hagytuk, hogy Ázsia és az utazás elrabolja s millió emlékkel töltse fel szívünket. 

A főzős videónk